Felhívott a barátnőm és megkért, hogy magyarázzam el neki, hogy mi a különbség a PrimeSweet és a Nyírfacukor között. És, hogy Süssinát használ otthon arról mi a véleményem. Úgy gondoltam, hogy itt válaszolok, és összehasonlítom az EU-ban kapható többi édesítővel, mert elég sok tévhit kering az édesítők egészséges mivoltáról.
A legnagyobb probléma a Nyírfacukorral, a hasmenés mellett, hogy 10dkg-ban 240 kcal van. A finom csokitortámba, amit múlt vasárnap sütöttem 25 dkg kell belőle....kapásból 600 kcal. Tehát összefoglalva: van energiája, kalóriát juttat a szervezetbe, van glikémiás index értéke, ezért megemeli a vércukorszintet, kevésbé jól felhasználható pl. főzés és sütés közben a mellékíz miatt.
Míg a PrimeSweet 0 kcal, 0 GI, 0 inzulinterhelés, nincs hasmenés, nincs utóíz.
A Süssinát én semmiképpen nem használnám, mert a benne lévő ciklamát és szacharin mesterséges édesítőszer, ezáltal káros az egészségre (lejjebb bővebben kifejtem) van kalóriája és van utóíze is.
A leggyakrabban használt édesítők összetevőiről részletesen leírom, hogy mit kell tudni. Innentől kezdve értelemszerűen minden leolvasható a két táblázatból az írásom alján.
Aszpartám (E 951)
Két, szintetikus úton előállított aminosavból áll, aszparginsavból és fenilalaninból.
A szervezetbe jutva, a termék lebomlik alkotórészeire, azaz aszparginsav, fenilalanin és metanol lesz belőle.
Az aszpartám alkotóinak százalékos megoszlása: 40% aszparginsav, 50% fenilalanin, és 10% metanol.
Az oldott állapotban lévő aszpartám bomlása már 30 Celsius fokon megindul. Ez azt jelenti, hogy ha az italt nem hűtik, a bomlás már a palackban megkezdődik, majd azonnal az elfogyasztása után folytatódik.
Nem véletlen, tehát, hogy az aszpartámot nem szabad meleg italokban használni.
Az aszpartám alkotóiról azt állítják, hogy a szervezet felhasználja őket. Azonban itt nem valami vitaminról, vagy hasznos anyagról beszélünk.
Az aszpartámban lévő aminosavak hiányában nem alakul ki hiánybetegség, itt tehát csupán arról van szó, hogy a szervezet valamilyen módon megszabadul ezektől, viszont a felesleg problémát jelent a szervezetben!
A metanol igen erős méreg.
3-15 ml már halálos mennyiség, ha nem kezelik időben.
A természetben metanol nem keletkezik önmagában, csak etanollal együtt. Testünk ehhez alkalmazkodott.
Amikor valaki alkoholos italt fogyaszt, annak metanol tartalma könnyen eltávozik a szervezetből az etilalkohol jelenlétében.
A toxikológusok is etanollal kezelik a metanol-mérgezéses eseteket. Gyakorlatilag ellenméregként használják az etanolt a metanol ellen.
Ezzel szemben, ha olyan itallal, vagy táplálékkal vesszük magunkhoz az aszpartámot, melyben nincsen etanol, a metanol nem ürül ki a szervezetből, ehelyett formaldehiddé, majd hangyasavvá alakul át, a legkülönbözőbb károkat okozva.
Aszpartám fogyasztása esetén is ez történik.
A formaldehid (formalin) köztudottan mérgező, erősen rákkeltő, halott szövetek tartósítására használt anyag. Akiknél a májfunkció nem tökéletes, és nagyobb mennyiségű aszpartámot fogyasztanak, azok ki vannak téve a máj károsodásának is. A táplálkozással folyamatosan bevitt aszpartámból keletkező metanol bomlásterméke a formaldehid végül hangyasavvá alakul át. A hangyasav jelenléte pedig a Sclerosis Multiplex hatását imitálja, holott a "beteg" a gyengébb májfunkciót leszámítva valójában egészséges, a tünetek mindössze a folyamatos mérgezés miatt jelentkeznek.
Aszparginsav
Az aszparginsav ingerület-átvivő anyagként van jelen az agyban. A szervezetbe jutott fölösleges mennyiség viszont ideg- és agykárosodást okoz. Ez főleg gyermekek esetében jelentkezik.
Feninalanin
A fenilalanin az anyagcsere folyamatokat zavarja meg még egészséges emberek esetében is. A termékeken egyébként fel is tüntetik, hogy a fenilalanin tartalmuk hasmenést okozhat.
A feninalanin csökkenti a szerotonin szintet! A szerotonin az egész emberi idegrendszerben megtalálható ingerületátvivő anyag. Ennek a szintje nagyon sok mindenért felelős. Az alacsony szerotonin szint többek között pl. éhségérzetet okoz, gátolja a mély és nyugodt alvást, és a fájdalomérzetet is befolyásolja. A migrénben vagy depresszióban szenvedőkre is jellemző az alacsony szerotonin szint.
Az éhségérzettel kapcsolatos összefüggés azért érdekes, mert az aszpartámot a fogyasztók jelentős része súlyproblémákra való hivatkozással vásárolja.
Az alacsony szerotonin szint viszont arra készteti őket, hogy ösztönösen szénhidrátokat fogyasszanak nagyobb mennyiségben.
Így aztán a pusztán fogyni vágyásból aszpartámos termékeket fogyasztók körében fokozódik az elhízás.
Nem véletlen, hogy az aszpartám egyik leggyakoribb mellékhatása a fokozatos súlygyarapodás.
A közismert Canderel-en kívül, ami tiszta aszpartám, jelenleg is ezt a szert tartalmazza az összes light-os (cukormentes) termék.
Szorbit (E 420)
A szorbit enyhén vízoldható, hővel és savval szemben stabil.
Mivel a levegőből megköti a vizet, gátolja az élelmiszer kiszáradását.
Ezen kívül a szorbitot használják különféle termékek puhán tartásához is.
Cukorpótló édesítőszer, fele édességű, mint a répacukor, ezért a cukorbetegek diétájához szaharinnal fokozzák édesítő erejét.. A vércukrot a cukornál kevésbé emeli. Mellékhatás: haspuffadást, bélgörcsöket, hasmenést okozhat.
A korszerű diétás ajánlások a cukorbetegeknek nem tanácsolják használatát.
Egy éves kor alatt fogyasztása tilos, mert a gyermekekben ekkor még nem alakul ki a lebontásához szükséges enzim.
A szorbitot köhögés elleni szirupokban, diétás élelmiszerekben, cukormentes rágógumikban alkalmazzák.
Ezenkívül aromák és vitaminok hordozóanyagaként is alkalmazzák, valamint használják gyógyszerekben és kozmetikumokban is.
Szacharin (E 954)
A szacharin az egyik legrégebbi édesítőszer. 1878-ban fedezte fel egy kátrány származékokkal dolgozó kémikus.
Szintetikusan állítják elő, édesítő hatása intenzív.
Más édesítőkkel keverve gyakran használják, hogy azok gyengeségeit kompenzálja.
Hátránya, hogy hő és forralás hatására fémes ízű, kesernyés melléktermékek keletkeznek belőle.
Ciklamát (E952)
Mesterséges édesítőszer, 1937-ben fedezték fel véletlenül llinois Egyetemen gyulladásgátlókat kutatva. Nagy koncentrációban sós utóíze van.
A ciklamátot 1969-ben Amerikában betiltotta az FDA, miután a szaharin-ciklamát keverék adagolását követően daganatos elváltozások találtak a kísérleti egerekben. A tiltás indoklása szerint a ciklamátot bizonyos esetekben a szervezet mérgező ciklohexilaminná alakítja.
Az FDA karcinogéneket értékelő bizottsága 1982-ben azonban úgy találta, hogy a ciklamát nem rákkeltő - ezt az amerikai akadémia 1985-ben helyben hagyta. Bár a ciklamát a mai napig tiltólistán van az Egyesült Államokban, hazánkban engedélyezték használatát a hatóságok. Az EU-ban a napi megengedett beviteli mennyiség (ADI): 7,0 mg/ testsúlykg.
Aceszulfám-K (E 950)
1967-ben egy véletlennek köszönhetően fedezte fel a Németországban működő Hoechst Vállalat egyik kutatója, amikor néhány vegyi anyag reakciója során édes ízt vett észre az ujjain.
Mivel teljesen mesterséges édesítőszer, van utóíze, ez önmagában elég ahhoz, hogy sokan teljesen elzárkóznak a használatától. A napi megengedett beviteli mennyiség (ADI): 9,0 mg/testsúlykg,
Xilit (E 967)
A xilitol nevű cukoralkoholból áll.
Szénhidráttartalma 75%-kal, kalóriatartalma pedig 40%-kal alacsonyabb a cukorénál.
Mellékíze, utóíze van.
Laxatív hatású, ami azt jelenti, hogy hasmenést okozhat, aminek foka az egyéntől függ.
Tehát összefoglalva: van energiája, kalóriát juttat a szervezetbe, van glikémiás index értéke ezért megemeli a vércukorszintet, kevésbé jól felhasználható pl. főzés és sütés közben a mellékíze miatt.
Stevia
Más néven: jázminpakóca.
1931-ben Franciaországban két kémikusnak sikerült izolálnia azt az összetevőt, amely a Stevia édes ízéért felelős, az így kinyert finom kristályos fehér port pedig steviozidnak nevezték el.
A levelét, illetve az abból kinyerhető és az édes ízért felelős szteviozidokat sokfelé édesítőszerként használják, levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, kivonatai pedig akár 300-szor is erősebbek, lassabban alakul ki az édes íz és tovább tart.
Nagyobb mennyiségben fogyasztva kesernyés utóíz alakul ki, amely az édesgyökérre emlékezetet.
Elterjedtségét korlátozta, hogy az Egyesült Államokban az 1990-es években (vitatott okokból) betiltották élelmiszer adalékként történő felhasználását, majd később korlátozottan engedélyezték forgalmát. Az Európai Unió (Franciaország kivételével), Szingapúr és Hongkong szintén tiltja élelmiszer adalékként való használatát.
