"Kedves Judit!
Ne haragudj, hogy ismeretlenül írok neked, de szeretnék kérdezni tőled valamit.
Az egyik barátnőm facebook oldalán olvastam az adalékanyagokról írt cikkedet. Egyből felhívtam a barátnőmet, aki elmesélte, hogy ismer téged hosszú évek óta és nyugodtan írhatok neked és kérdezhetek tőled. 44 éves nő vagyok, aki szeretne lefogyni és ezért próbálom kiiktatni az életemből a hizlaló élelmiszereket. Cukrot már nem eszem, eddig pótoltam barna cukorral vagy szacharinnal, de ahogy a cikkedből kivettem ez nem valami egészséges. Tudsz nekem valami ötletet adni, hogy akkor mit egyek cukor helyett?
Nagyon édes szájú vagyok, szeretek sütni és nassolni. Ezekről nem tudok lemondani.
A „Civilizációs Szindróma kialakulásának főbb okai” sorozatot akartam eredetileg folytatni a rostbevitel drasztikus lecsökkenésével, de úgy gondoltam, hogy erre a levélre válaszolok egy kicsit bővebben.
A cukor évszázadokon keresztül gyógyszernek számított, és csak a leggazdagabbak számára volt elérhető. A perzsa birodalom hanyatlása után került át az iszlám világba, majd a keresztes lovagok közvetítésével Európába. A portugál, a spanyol, majd a brit birodalom felemelkedésében és gazdagságában jelentős szerepet játszott a cukorból származó busás jövedelem.
A finomított cukrok fogyasztása az utóbbi kétszáz évben drámaian megnövekedett. Míg a 18. század végéig a cukor a táplálkozásban lényegében teljesen ismeretlen volt, addig jelenleg a világon az étkezési célra előállított cukorféleségek mennyisége évente eléri a 160 millió tonnát.
A finomított fehér cukor a szervezet szinte minden részében káros folyamatokat indít el. A fehér cukor nem igényel különösebb emésztést, így hamar a véráramba kerül. Ekkor összetett hormonális folyamatok indulnak meg. A hasnyálmirigy inzulint termel, mely a sejtek számára hozzáférhetővé teszi a glükózt, így a vércukorszint csökken. Az állandó cukorfogyasztás miatt azonban a hasnyálmirigy sejtjei egy idő után elfáradnak, így először csökken a glükóztolerancia, később viszont cukorbetegség is előállhat.
A kutatók már jó ideje feltételezik, hogy összefüggés van a cukorfogyasztás és szervezetünk védekezőképessége között. Szakemberek szerint napi 100 gramm fehér cukor elfogyasztása esetén szinte felére csökken a szervezet ellenálló képessége. A glükóz hirtelen jelenik meg a vérben, ami leköti az immunsejtek receptorait, kiszorítva például az értékes C-vitamint, ami az immunrendszer megfelelő működéséhez elengedhetetlen.
A fölösleges cukor egy idő után a májban zsírrá alakul. Gyermekek esetén az elhízás még súlyosabb következményekkel járhat, hiszen esetükben újabb zsírsejtek is képződnek, a felnőtteknél pedig a már meglévők nagyobbodnak.
A rendszeres és mértéktelen cukorfogyasztás károsíthatja a szívet és az érrendszert, a szemet, a fogakat, az emésztőszervek nyálkahártyáját, a hasnyálmirigyet és az idegrendszert, hátrányos a máj és a vese működésére is, és megzavarja a hormonháztartást. Hosszabb távon elhízást, más esetben tápanyagszegénységet okoz, az erjedési folyamat miatt pedig gyakran szellemi tompaság, ingerlékenység, kedvetlenség, rossz közérzet jön létre.
A cukorbevitel jelentős csökkentése a humán (emberi) táplálkozásban a huszonegyedik századi élelmiszeripar talán legnagyobb kihívását jelenti.
A cukor mai táplálkozásunk egyik alapvető élelmiszer-alkotója, amelyet egyrészt közvetlen hozzáadott cukorként (pl. kávé, tea ízesítésére), ill. különböző élelmiszerek összetevőjeként (pl. üdítőitalok, szörpök, desszertek, csokoládé-félék, jégkrémek, fagylaltok, édességek, stb.) fogyasztunk. A cukor megnevezés alatt általában a „közönséges” kristálycukrot, azaz az egy molekula glükózból (szőlőcukor) és egy molekula fruktózból (gyümölcscukor) felépülő szacharózt értjük. A szacharózt főként cukorrépából (=répacukor), ill. cukornádból (=nádcukor) állítják elő és számos kereskedelmi formája ismeretes (kristálycukor, porcukor, barnacukor, kockacukor, stb.).
A barna cukor tulajdonképpen ugyanolyan cukorrépából készül, mint a fehér cukor. A módszerek is megegyeznek, a különbség mindössze annyi, hogy a barna cukor gyártása közben a folyamatot olyan ponton állítják meg, ahol a tisztítás még nem százszázalékos, így kis mennyiségben egyéb természetes anyagokat is tartalmaz.
A rendkívüli módon megemelkedett cukorfogyasztás különösen annak ismeretében kedvezőtlen, miszerint az újabb táplálkozás-élettani kutatások egyértelműen igazolták, hogy a túlzott mértékű cukor felvétel a számszerűen és arányaiban egyaránt rohamosan növekvő tendenciájú ún. civilizációs betegségek (hiperinzulinizmus, inzulinrezisztencia, II-es típusú cukorbetegség elhízás, magas vérnyomás, hiperlipidémia, atherosclerosis, infarktus/stroke) egyik meghatározó okozati tényezője. E tünetcsoportot vagy közülük több tünet együttes fennállását „metabolikus szindrómának” nevezik a szakirodalomban és modern civilizációnk egyik legveszélyesebb alapbetegségének minősítik.
Élettani szempontból a cukor „hatóanyaga” a glükóz (dextróz=szőlőcukor), tekintve, hogy az emberi szervezet sejtjei kizárólag ezt a vegyületet tudják az anyagcsere-folyamatokban energia-forrásként felhasználni. A szacharóz – és valamennyi egyéb, ún. hasznosítható szénhidrát - enzimatikus lebomlást követően szintén glükózzá alakul.
A fejlett nyugati civilizációkban a populáció (népesség) érintettsége eléri 20 – 50 %-ot: az elhízott emberek száma a világon mintegy 350 millióra, a túlsúlyosaké 1,2 milliárdra tehető miközben a II. típusú cukorbetegség az utóbbi száz évben csaknem ezer (!) százalékkal növekedett. Ugyancsak nagyrészt a finomított cukorfélék felelősek a szintén egyre inkább népbetegségnek számító és a gyermekeket is súlyosan veszélyeztető fogbetegségek (fogszuvasodás) kialakulásáért is.
A cukorfogyasztás ma már nyilvánvaló káros következményei miatt egyre erőteljesebb igény jelentkezik a cukor helyettesítésére alkalmas új, a jelenlegieknél tökéletesebb alternatív asztali-, ill. ipari édesítőszerek iránt. Alapvető elvárás, hogy a jövő cukorhelyettesítő édesítőszere(i) a cukor kedvező, a fogyasztók és az ipari alkalmazók által egyaránt közkedvelt tulajdonságait a lehető legnagyobb mértékben megközelítse, miközben a mai édesítők gyakorta kedvezőtlen sajátságaitól mentes legyen.
Az édesítőszerek alkalmazásának célja minden esetben a cukor kedvezőtlen élettani hatásainak kiküszöbölése, megszüntetése.
Ennek megfelelően az optimális édesítőszer a cukorhoz hasonlóan:
- tömeg-édesítő funkciójú
- 100 %-ban természetes eredetű
- tisztán édes ízű
- nincs mellékíze,
- nincs egészségkárosító hatása,
- nincs metabolikus mellékhatása,
A cukorral ellentétben azonban:
- energiamentes: energia-egyenértéke nulla,
- nem emeli a vér glukóz-szintjét, azaz glikémiás indexe nulla,
- metabolizmusa nem igényel inzulint, így az inzulin-indexe nulla,
- fogbarát természetű.
A PrimeSweet® jelenleg világviszonylatban az egyetlen olyan édesítőszer készítmény, amely a fenti követelményrendszernek megfelelően az ideális cukorhelyettesítő valamennyi kritikus tulajdonságával együttesen rendelkezik, és így optimális megoldást kínál a cukor helyettesítésére.
A következő írásomban bemutatom a PrimeSweet® édesítőszert, amit én is használok a mindennapi életemben és leírom a tapasztalataimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése