"Kedves Judit!
Ne haragudj, hogy ismeretlenül írok neked, de szeretnék kérdezni tőled valamit.
Az egyik barátnőm facebook oldalán olvastam az adalékanyagokról írt cikkedet. Egyből felhívtam a barátnőmet, aki elmesélte, hogy ismer téged hosszú évek óta és nyugodtan írhatok neked és kérdezhetek tőled. 44 éves nő vagyok, aki szeretne lefogyni és ezért próbálom kiiktatni az életemből a hizlaló élelmiszereket. Cukrot már nem eszem, eddig pótoltam barna cukorral vagy szacharinnal, de ahogy a cikkedből kivettem ez nem valami egészséges. Tudsz nekem valami ötletet adni, hogy akkor mit egyek cukor helyett?
Nagyon édes szájú vagyok, szeretek sütni és nassolni. Ezekről nem tudok lemondani.
Előre is köszönöm a válaszodat!"
A „Civilizációs Szindróma kialakulásának főbb okai” sorozatot akartam eredetileg folytatni a rostbevitel drasztikus lecsökkenésével, de úgy gondoltam, hogy erre a levélre válaszolok egy kicsit bővebben.
A cukor évszázadokon keresztül gyógyszernek számított, és csak a leggazdagabbak számára volt elérhető. A perzsa birodalom hanyatlása után került át az iszlám világba, majd a keresztes lovagok közvetítésével Európába. A portugál, a spanyol, majd a brit birodalom felemelkedésében és gazdagságában jelentős szerepet játszott a cukorból származó busás jövedelem.
A finomított cukrok fogyasztása az utóbbi kétszáz évben drámaian megnövekedett. Míg a 18. század végéig a cukor a táplálkozásban lényegében teljesen ismeretlen volt, addig jelenleg a világon az étkezési célra előállított cukorféleségek mennyisége évente eléri a 160 millió tonnát.
A finomított fehér cukor a szervezet szinte minden részében káros folyamatokat indít el. A fehér cukor nem igényel különösebb emésztést, így hamar a véráramba kerül. Ekkor összetett hormonális folyamatok indulnak meg. A hasnyálmirigy inzulint termel, mely a sejtek számára hozzáférhetővé teszi a glükózt, így a vércukorszint csökken. Az állandó cukorfogyasztás miatt azonban a hasnyálmirigy sejtjei egy idő után elfáradnak, így először csökken a glükóztolerancia, később viszont cukorbetegség is előállhat.
A kutatók már jó ideje feltételezik, hogy összefüggés van a cukorfogyasztás és szervezetünk védekezőképessége között. Szakemberek szerint napi 100 gramm fehér cukor elfogyasztása esetén szinte felére csökken a szervezet ellenálló képessége. A glükóz hirtelen jelenik meg a vérben, ami leköti az immunsejtek receptorait, kiszorítva például az értékes C-vitamint, ami az immunrendszer megfelelő működéséhez elengedhetetlen.
A fölösleges cukor egy idő után a májban zsírrá alakul. Gyermekek esetén az elhízás még súlyosabb következményekkel járhat, hiszen esetükben újabb zsírsejtek is képződnek, a felnőtteknél pedig a már meglévők nagyobbodnak.
A rendszeres és mértéktelen cukorfogyasztás károsíthatja a szívet és az érrendszert, a szemet, a fogakat, az emésztőszervek nyálkahártyáját, a hasnyálmirigyet és az idegrendszert, hátrányos a máj és a vese működésére is, és megzavarja a hormonháztartást. Hosszabb távon elhízást, más esetben tápanyagszegénységet okoz, az erjedési folyamat miatt pedig gyakran szellemi tompaság, ingerlékenység, kedvetlenség, rossz közérzet jön létre.
A cukorbevitel jelentős csökkentése a humán (emberi) táplálkozásban a huszonegyedik századi élelmiszeripar talán legnagyobb kihívását jelenti.
A cukor mai táplálkozásunk egyik alapvető élelmiszer-alkotója, amelyet egyrészt közvetlen hozzáadott cukorként (pl. kávé, tea ízesítésére), ill. különböző élelmiszerek összetevőjeként (pl. üdítőitalok, szörpök, desszertek, csokoládé-félék, jégkrémek, fagylaltok, édességek, stb.) fogyasztunk. A cukor megnevezés alatt általában a „közönséges” kristálycukrot, azaz az egy molekula glükózból (szőlőcukor) és egy molekula fruktózból (gyümölcscukor) felépülő szacharózt értjük. A szacharózt főként cukorrépából (=répacukor), ill. cukornádból (=nádcukor) állítják elő és számos kereskedelmi formája ismeretes (kristálycukor, porcukor, barnacukor, kockacukor, stb.).
A barna cukor tulajdonképpen ugyanolyan cukorrépából készül, mint a fehér cukor. A módszerek is megegyeznek, a különbség mindössze annyi, hogy a barna cukor gyártása közben a folyamatot olyan ponton állítják meg, ahol a tisztítás még nem százszázalékos, így kis mennyiségben egyéb természetes anyagokat is tartalmaz.
A rendkívüli módon megemelkedett cukorfogyasztás különösen annak ismeretében kedvezőtlen, miszerint az újabb táplálkozás-élettani kutatások egyértelműen igazolták, hogy a túlzott mértékű cukor felvétel a számszerűen és arányaiban egyaránt rohamosan növekvő tendenciájú ún. civilizációs betegségek (hiperinzulinizmus, inzulinrezisztencia, II-es típusú cukorbetegség elhízás, magas vérnyomás, hiperlipidémia, atherosclerosis, infarktus/stroke) egyik meghatározó okozati tényezője. E tünetcsoportot vagy közülük több tünet együttes fennállását „metabolikus szindrómának” nevezik a szakirodalomban és modern civilizációnk egyik legveszélyesebb alapbetegségének minősítik.
Élettani szempontból a cukor „hatóanyaga” a glükóz (dextróz=szőlőcukor), tekintve, hogy az emberi szervezet sejtjei kizárólag ezt a vegyületet tudják az anyagcsere-folyamatokban energia-forrásként felhasználni. A szacharóz – és valamennyi egyéb, ún. hasznosítható szénhidrát - enzimatikus lebomlást követően szintén glükózzá alakul.
A fejlett nyugati civilizációkban a populáció (népesség) érintettsége eléri 20 – 50 %-ot: az elhízott emberek száma a világon mintegy 350 millióra, a túlsúlyosaké 1,2 milliárdra tehető miközben a II. típusú cukorbetegség az utóbbi száz évben csaknem ezer (!) százalékkal növekedett. Ugyancsak nagyrészt a finomított cukorfélék felelősek a szintén egyre inkább népbetegségnek számító és a gyermekeket is súlyosan veszélyeztető fogbetegségek (fogszuvasodás) kialakulásáért is.
A cukorfogyasztás ma már nyilvánvaló káros következményei miatt egyre erőteljesebb igény jelentkezik a cukor helyettesítésére alkalmas új, a jelenlegieknél tökéletesebb alternatív asztali-, ill. ipari édesítőszerek iránt. Alapvető elvárás, hogy a jövő cukorhelyettesítő édesítőszere(i) a cukor kedvező, a fogyasztók és az ipari alkalmazók által egyaránt közkedvelt tulajdonságait a lehető legnagyobb mértékben megközelítse, miközben a mai édesítők gyakorta kedvezőtlen sajátságaitól mentes legyen.
Az édesítőszerek alkalmazásának célja minden esetben a cukor kedvezőtlen élettani hatásainak kiküszöbölése, megszüntetése.
Ennek megfelelően az optimális édesítőszer a cukorhoz hasonlóan:
- tömeg-édesítő funkciójú
- 100 %-ban természetes eredetű
- tisztán édes ízű
- nincs mellékíze,
- nincs egészségkárosító hatása,
- nincs metabolikus mellékhatása,
A cukorral ellentétben azonban:
- energiamentes: energia-egyenértéke nulla,
- nem emeli a vér glukóz-szintjét, azaz glikémiás indexe nulla,
- metabolizmusa nem igényel inzulint, így az inzulin-indexe nulla,
- fogbarát természetű.
A PrimeSweet® jelenleg világviszonylatban az egyetlen olyan édesítőszer készítmény, amely a fenti követelményrendszernek megfelelően az ideális cukorhelyettesítő valamennyi kritikus tulajdonságával együttesen rendelkezik, és így optimális megoldást kínál a cukor helyettesítésére.
A következő írásomban bemutatom a PrimeSweet® édesítőszert, amit én is használok a mindennapi életemben és leírom a tapasztalataimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése